Nagyszombat és környéke múltjáról és jelenéről 1. rész

   Szlovákia 2001-es közigazgatási felosztása óta a Mátyusföld és a Csallóköz jelentős része Nagyszombat megye részét alkotja. Ezt azt jelenti, hogy a megyei önkormányzati hatáskörökre épülő döntések kiterjednek a Galántai járás fejlődésére, lakosságának életminőségére, s egyben jelenti számunkra azt is, hogy adott a lehetőség, hogy otthonosan érezzük magunkat a megyében. Ezt segítheti, ha járásunkon túl is minél jobban megismerkedünk megyénk további régióinak múltbeli eseményeivel és jelenlegi nevezetességeivel, melyeknek elsősorban magyar vonatkozásait mutatjuk be a Terra Hírújság olvasóinak cikksorozatunkban.

Nagyszombat történelméről

   A nyelvészek szerint a város szlovák megnevezése a szláv trn = tüske szóból származik, magyar neve pedig a szombati napokon tartott hetivásárai nyomán alakult ki. Nagyszombat a középkor óta jelentős kereskedőváros a Budát Prágával összekötő Cseh út, a Via Bohemica mentén. Várossá IV. Béla emelte 1238-ban. Volt II. Premysl Otokár cseh király és Csák Máté tulajdona. Nagy Lajos király is szívesen tartózkodott falai között, itt halt meg 1382-ben. A várost 1432-ben a husziták foglalták el. A 12.- 14. századi erődítményt a török hódítások megakadályozására olasz építészek vezetésével 1553 és 1556 között építették át.

Nagyszombat a 17.században

   1543 és 1822 között Nagyszombat volt az Esztergomból ide települt érsekség, s így a   a magyarországi katolikusság közontja. Pázmány Péter 1635-ben egyetemet alapított a városban, melyet 1777-ben Budára költöztettek át, s amelynek utódját ma Eötvös Lóránd Tudományegyetemként ismerünk. 1704-ben Nagyszombat alatt Farkashidánál II. Rákóczi Ferenc csatát vesztett a labancok ellen, 1848-ban pedig Guyon Richárd honvédserege ütközött itt meg az osztrákokkal. 1787-ben Anton Bernolák Szlovák Tudós Társaságot hozott létre a városban.  1846-ban Pozsony és Nagyszombat között az akkori Magyarországon elsőként itt indult el a lóvontatású vasúti közlekedés. Kodály Zoltán a galántai alapiskola elvégzése után 1892-től a nagyszombati gimnázium diákja volt, ahol 1896-ban érettségizett.

   Ez a néhány kiragadott információ is jelzi, hogy Nagyszombat városának múltja gazdag és sok érdekességet tartogat számunkra. E történelem néhány mozzanatával a következőkben részletesebben foglalkozunk.   

Nagyszombat, a magyarországi katolikusság központja

   Nagyszombatot számos temploma miatt méltán viseli a „Kis Róma” nevet. Vajon hogyan alakult ez így?

   Ahogyan Buda 1541-es törökök általi elestétől az 1848-as forradalom időszakáig Pozsony a királykoronázások és az országgyűlések központja, s így Magyarország fővárosa lett, hasonló módon Esztergom török kézre jutása előtt 1543-ban a katolikus érsekség Nagyszombatba költözésével a szabad királyi státusú város a Magyar Királyság egyházi központjává lépett elő, s maradt meg e szellemi központnak 1822-ig.

   1820-ban Rudnay Sándor prímás (1819-1831) rendeli el a főkáptalannak Nagyszombat városából való visszatérését ősi székhelyére Esztergomba, ahová az érsek is velük megy hivatali apparátusával együtt. A régi-új székhelyen, a Duna partján, az esztergomi Várhegyen 1822-ben teszik le az új székesegyház alapkövét.

A Szent Miklós székesegyház

   A nagyszombati egyházi központnak a szíve a Szent Miklós templom volt, mely 1380-1421 között épült a város legmagasabb pontján. Építését Nagy Lajos király kezdte meg egy román kori templom helyén. A háromhajós gótikus templom, kéttornyos homlokzattal, barokk oldalkápolnákkal 1543 és 1822 között volt az esztergomi érsekek székesegyháza. Az oldalkápolnákban az érsekek barokk síremlékei (epitafok) találhatók. A presbitérium délkeleti felében egy román kori osszáriumot (csontházat) találtak, mely a város legrégibb szakrális építménye.

A Szent Mihály székesegyház a 1880 körül

   A Szent Miklós székesegyház északi oldalán a templomtörzsből kiválik egy kápolna, melyet Esterházy Imre primás építtetett 1745-ben. Ebben a Szűz Mária oldalkápolnájában helyezték el a csodás Mária-kegyképet, melyet a lakosok 1546 óta tisztelnek, mint a város oltalmazójának képét. Először 1663-ban a párkányi csata előtt könnyezett vérrel, majd 1708-ban ez még háromszor megismétlődött a kuruc harcok alatt. A kegykép a római Szent Elek és Bonifác templomban található kegykép másolata, melyet a 16. században Forgách Ferenc adományozott a templomnak. E képnek köszönhetően lett Nagyszombat zarándokhely.

A Könnyező Szűz Mária kegykép

   A hagyomány szerint az 1708-as nagyszombati súlyos pestisjárvány emlékére 1710-ben a város lakói az elöljárókkal Szűz Mária bemutatásának ünnepén, november 21-én, a kegyképet körmenet keretében hordozták végig a város utcáin Szűz Máriához sietve segítségért. Fogadalmat tettek, hogy e napon inden évben szentmisét szolgáltatnak a kegykép előtt. A Könnyező Szűzanya novénájának, (kilenc napon át tartó hódolatának) keretében, a november 13-a és 21-e között a bazilikában szentmiséket és a lelkiségi programokat tartanak. A szombati napon minden évben az érsekséghez tartozó magyar katolikus hívek zarándoklaton vesznek részt a Szent Miklós székesegyházban. Az ünnepi magyar szentmiséket gyakran anyaországi püspökök tartják, melynek végén kerül sor a Szent Erzsébet-rózsái díj átadására az arra érdemes felvidéki hívőknek.