1848. március 15. történelmi múltunk legdicsőbb korszakának a kezdetét jelenti. Az egész világon magyarok milliói adnak választ az érdeklődők kérdéseire és magyarázzák, hogy miért is tűztek ezen a napon nemzeti színű, piros-fehér-zöld kokárdát szívük fölé, kabátjaik hajtókáira, blúzaikra, ingjeikre.
Magyar tanítási nyelvű iskoláinkban és óvodáinkban a kisebb-nagyobb diákok százai ezrei ilyenkor már izgatottan készültek azokra a műsorokra, fellépésekre, melyeken fejet hajtottak, tisztelegtek nemzetünk jeles személyiségei mellett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc sok-sok névtelen hőse előtt, akik vérüket, életüket áldozták a békéért, a szabadságért és az egyetértésért. (Milyen jó lenne, ha meglenne a magyarság körében ebben az emberpróbáló időben itthon és otthon.)
Tavaly ilyenkor régiónkban, a Mátyusföldön már elkészült a megemlékező ünnepségek ütemterve, tudtuk, hogy mely településünkön mikor kerülnek oda a köszönet és a hála virágai, koszorúi az egyes emlékművek talapzatára, az emléktáblák alá, az elesett hősök sírjaira.
Egy évvel ezelőtt a még jelenleg is dühöngő világjárvány első jelképes áldozatai a mi márciusi emlékünnepségeink lettek.
A betervezett ünnepi megemlékezések sora elmaradt és csak szűk, úgymond családias légkörben hajtottak fejet szervezeteink vezetői, képviselői a dicső múltunkat, a szabadságharc emlékét őrző, idéző emlékhelyeken.
Regionális emlékünnepségünk színhelyén, a peredi csata emlékművénél, amint azt a koszorúk is jelezték az adott lehetőségeket kihasználva régiónk egyes településeinek, szervezeteinek a képviselői megtalálták a lehetőséget a tiszteletadásra.
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a helyzetből kiindulva ebben az évben hasonlóan szomorú, szűkkörben megvalósuló megemlékezésekre, tiszteletadásokra kerülhet csak sor.
Kérjük, hogy a szerény, de tiszta szívből jövő eseményekről az elmúlt évhez hasonlóan küldjenek a Csemadok Galántai Területi Választmánya titkárságának és lapunk, a Terra Hírújság szerkesztőségének fényképeket és rövid tájékoztatókat.