Felvidék a Somogyi könyvgyűjteményben
Mivel időrendben haladunk, a 19. század közepe táján meg kell említenünk a csallóközi születésű Somogyi Antal könyvgyűjtőt, Pozsony megyei aljegyzőt, később a Szeged környéki Tápé országgyűlési képviselőjét (1811-1885). Basa László írásából megtudjuk, hogy a forradalomban való részvétele miatt 1851-ben halálra ítélték, mert a császári vésztörvényszék szerint a legveszélyesebbek közé tartozott.
Somogyi gyűjtötte azokat a régi könyveket, melyekben a jegyzetelésre szánt üres lapokon rovásírásos bejegyzések voltak. A korabeli sajtó emiatt azzal vádolta, hogy ő maga írta a régi könyvekbe a szövegeket. Ezeket a 17-18. századi kiadványokat halála előtt a szegedi főkönyvtárnak ajándékozta, jelenleg is ott vannak. Mandics György tette közzé a rovásírásos szövegeket 2012-től. Ezek krónikás jellegű leírások történelmünkből, táltos „hegedős” énekek.
A régi, halványuló tintával írt oldalak egy részének megfejtését jómagam végeztem. Felvidékre utaló részeket is találtam. Például: a könyvek egy része „Posonbul, Páltul” került Somogyihoz. Említés történik a Sárd vizéről, a Galánta környéki Taksonyfalváról, Komáromról, a Vág és Garam folyókról, Bartos váráról (Bartosfalva), a lévai vár alaprajzáról, Taksony vezérről és Husz János cseh teológusról.
A betűk a Túróci Fakönyv és Bél Mátyás betűire hasonlítanak. A ZS betű formája M hangértékkel megtalálható a Kecskeméti féle Gellei imádságos könyvben.
Feltételezem, hogy a könyvek Bél Mátyás gyűjteményéből származnak. Tudjuk, hogy a nagy tudós felhívást adott ki rovásemlékek gyűjtésére. Bizonyos, hogy e tekintélyes személyiség hatására sok anyag érkezett, ezeknek sorsáról semmit nem tudunk.
Egy szép idézettel szeretném zárni Fellinger Károly felvidéki költő Kis szívem remegése c. verséből, ahol szintén szó esik a Sárd vizéről:
„Büszke, szomorú fűzfám,
szárnyat növesztesz bajra,
reszket a Sárd vize, s lám
árnyéka átlép rajta”
Somogyi életrajz: Szinnyei Józseftől