Felvidéki rovásírásos emlékek 39. rész

   Rovásírással is foglalkozó felvidéki tudósok

   Cornides Dániel (1732-1787)történész, egyetemi tanár, könyvtáros, rovásírás kutató. Liptószentmiklóson született, később Körmöcbányára költöztek, felsőbb iskoláit Losoncon és Pozsonyban végezte, ahol Bél Mátyás is tanára volt.  Értekezést adott ki Anonymusról és a magyarok régi vallásáról. A pesti Királyi Egyetemen az oklevéltan és a címertan tanára. A világhálós életrajzokban elhallgatják rovásírásos tevékenységét, mintha az valami szégyellni való dolog lenne. Pedig Fischer Károly Antal így ír róla: „Cornides Dániel fáradhatatlan szorgalmú és éles elméjű történetbúvárunk éveken át foglalkozott a hun-magyar írás kérdésével…” Értekezést is készítettlatin nyelven a rovásírásról.

   Wallaszky Pál (1742-1824) az első magyar irodalomtörténet megalkotója, evangélikus lelkipásztor. Bagyanban, Besztercebánya környékén született, iskoláit Selmecbányán, Rimaszombatban, Pozsonybanvégezte. A szintén Besztercebánya környéki Jolsván 35 évig volt evangélikus lelkész.   Az 1785-ben Pozsonyban megjelent, és 1808-ban Budán újra kiadott magyar irodalomtörténetében, mely csaknem 600 oldalas hatalmas latin nyelvű munka, bőven értekezik a kereszténység előtti magyar irodalomról és a hun írásról. Sebestyén Gyula véleménye:Wallaszkynak köszönhető, hogy a későbbiirodalomtörténet írókkönyveikben szintén helyet szorítottaka rovásírás ügyének.

   Sinai Kristóf kassai kegyesrendi (piarista) szerzetes 1780 táján tanárával, Hájos István Gáspárral levelezett a rovásírásról. Hájos szintén kegyesrendi pap, nyelvész, aki Nyitrán is tanított. Levelezésükben említik a szintén rovásíró Blahó Vince ferences szerzetest, a rend történetíróját, aki Kassán és Nagyszombatban is tevékenykedett. 1780-ban Hájos István Gáspárnak küldött egy rovásírásos betűsort, amelyet az udvarhelyi convent jegyzőkönyvéből másolt.