Bél Mátyás: szkíta-hun írás II./2.
Bél Mátyás német nyelvterületen is igyekezett becsületünket is helyreállítani, ezért 1729-ben megjelenteti a Der UngarischeSprachmeister, oderkurzeAnweisungzu der edlenungarischenSprache (Magyar nyelvmester, avagy rövid használati utasítás a nemes /előkelő/ magyar nyelvhez) c. könyvét. A 13. kiadásban a régi magyar ábécét is bemutatja, alatta a következő mondattal:
Wieglücklichisteindeutscher Mann,
der unterUngarnungrischkann.
Szakács Gábor rímes fordításában:
Milyen boldog egy német
ki magyarok közt magyarul beszélhet.
1984-ben megjelent egy válogatás Bél Mátyás munkáiból, Hungáriából Magyarország felé címmel, a szkíta-hun írásról is olvashatunk benne, többek között (tömörítve): Közeli rokona Glosius János, a Kis-hont vármegyei Tiszolc lelkipásztora írta neki, hogy Balaskó Pál kálnói lakos minden egyes prédikációt „kis botokba metszett” s azok alapján még 10 év múlva is el tudta mondani, hogy ki mit prédikált. (Kálnó szintén Besztercebánya környéki település). Balaskó azt is meghagyta, hogy ha meghal, a botokat dobják utána a sírba, s vele együtt temessék el, „mert majd egyszer bizonyítékok lesznek, hogy meghallgatta Isten igéjét.”.
Ugyancsak Bél Mátyás írja, hogy egy gyenge emlékezetű és felfogó képességű Túróc megyei juhász a Miatyánkot botra róva vitte magával a templomba s arról olvasta le.
Bél Mátyás Pozsonyban hunyt el, a világhálón az olvasható, hogy a sírja nincs meg, mert az evangélikus temető városrendezési terveknek esett áldozatul. A somorjaidr.Szamák Mihály biológus-genetikustól azonban megtudtam, hogy megtalálták sírkövét, helyreállították és Pozsonyban az Óvárosháza melletti Apponyi palota bejáratában található, jobb oldalon. Ez az épület napjainkban Szőlészeti és Borászati Múzeum.
Besztercebányán tudományegyetem viseli nevét.