Egy felsőszeli származású evangélikus lelkész Erdélyben

   Dr. Binder Pál (*1935 - †1995) erdélyi magyar pedagógus, könyvtáros, történész és újságíró 1993-ban jelentette meg Brassóban „Az erdélyi magyar evangélikus egyházközségek és iskolák története és névtára (1542-1860)“ című könyvét.

   A könyvből megtudhatjuk, hogy a 17-18. században Brassó városa szívesen alkalmazott olyan értelmiségieket, akik az ellenreformációs üldözés elől Erdélyben találtak menedéket. Ekkor sok felvidéki, részben szlovák anyanyelvű és dunántúli evangélikus iskolamester, deák és lelkész került ebbe az országrészbe, ahol ranghoz és álláshoz jutottak. A Barcaságon, Kőhalomszék falvaiban valóságos értelmiségi, illetve lelkész generációk alakultak ki az ország másik végéből érkezettek utódaiból. A szlovák származású Dévaiak és Mattheidesek a 18. században 5 személyt, a Privigyeiek a 17. és 18. században 5 személyt és a csallóközi származású Szelik a 17. és 18. században 14 személyt adtak a barcasági magyar falvak lelki és szellemi életének irányítójául. A Szeli család ősatyja Erdélyben Szeli György evangélikus lelkész volt.

   Dr. Binder Pál említett könyvéhez adatokat gyűjtve 1991-ben segítőtársak által próbálta meg felkutattatni falunkban a nevezett lelkész emlékét. Brassóból küldött levelében elmondta az alapvető  tudnivalókat az Erdélybe érkező (I.) Szeli Györgyről, amelyeket annak unokája (II.) Szeli József evangélikus lelkész írt meg az 1735-ban elkezdett "A brassói magyar eklésiában esett különbféle dolgoknak világos tüköre"-ben: „Szeli György ki Magyarországon az Tsalo Duna közben Felső Szelifalváról való nemes ember gyereke lévén 1658-ban kassai diákságban Erdélybe experientáért béjött, Brassóban oskola magyar mesterségre marasztván az brassai nemes Tanácstól (1665) nem sok időre Csernátfalusi papságra vitetik (1668), onnan Brassóba papságra, végre Apátzára, s úgy hal meg apátzai papságában, midőn Izsák nevű fiának Csernátfaluba leánynézni menne és ugyan Csernátfaluban temettetett. 

   Maradtak ezen Szeli Györgynek négy fiai az István pap leányától: Izsák, ki brassai magyar mesterségből csernátfalusi papságra, onnan Apátzára hivattatott; s ugyanott meg is holt, egy Izsák nevű fia maradván, ki ide alább brassai s apátzai papságra ment. György, ki brassai mestersége után apátzai mesterségre, onnan tatrangi papságra, innen is Hosszúfaluba, végre Halmágyra vitetett, maradván két fiai, György az fogarasi ötves és Josef mostani brassai prédikátor (ezen anyakönyvi bejegyzések szerzője). Josef, ki az brassai magyar mesterségből hivaték hosszúfalusi papságra s innen Apátzára, azhol meg is holt, maradván egy kis Josef nevű fiatskája. Benjamin, ki sekularis ember lévén, most krizbai biró, ennek fia Ádám és Benjámin“

   Dr. Binder Pál írásos kérése, miszerint „Érdemes volna a csallóközi Felsőszeli-falván utánanézni annak a Szeli Györgynek, aki 1660 körül Erdélybe jött, és itt egy népes evangélikus magyar értelmiségi családnak lett az ősapja“, helységünkben 1991-ben nem járt sikerrel. A meg nem fejtett történet ösztönzött arra, hogy harminc év elmúltával kísérletet tegyek annak feloldásához.

   Szeli György eredete és családja utáni kutakodást a „Szeli vezetéknév“ és a „nemesi származás“ kulcsszavak mentén kezdtem el. Mivel a nevezett személy 1630 körül született, ezért feltételeztem, hogy az 1600 körül született nemes atyjának benne kellene lennie a 17. század derekán készült helyi vagy vármegyei nemesi lajstromokban.

   A pozsonyi állami levéltárban (ŠA Bratislava) átnéztem az összes vonatkozó levéltári anyagot és megállapítottam, hogy az 1650-es években sem Felsőszelin, sem pedig az egész Pozsony vármegye területén nem élt Szeli nevű nemes család vagy legalábbis ilyen nevű família a vármegye területén annak közgyűlése által kihirdetést nem nyert.

   Az 1648, 1650 és 1652. évi taxális jegyzék, illetve az 1650-es Pozsony vármegyei nemesi összeírás falunkban csupán Végh György, Bako János, Bako István, Nagy Tamás, Isaj Miklós, Földes Tamás és Földes Mihály nevezetű nemeseket, illetve azok maradékait ismeri.

   Ezen oknál fogva a Szeli család felkutatását az egész történelmi Magyarország területére volt szükséges kiterjesztenem, annál is inkább, mert Dr. Binder Pál könyvében a csernátfalui lelkészek névsora nem felsőszeli nemesnek, hanem magyarországi nemesnek mondja (I.) Szeli Györgyöt: „1665.3. Apr. - Georg Szeli ex Ungaria oriundur Nobilis tempore persecutionis in Transilvaniam delatus Szelianorum stirpt...“, azaz „1665. április 3. - Szeli György Magyarországról származó nemes az üldöztetés idején Erdélyben megsokasította a Szeliek nemzetségét“.

   A genealógiai szakirodalom az egész egykori Magyarország területén csupán kettő szócikkben tesz említést Szeli, illetve Szely nevű családról. A vezetéknév írásában ugyan különböző, de valójában egyazon család 1660. január 31-én szerezte nemességét, amelyet 1660. április 20-án hirdetett ki Szabolcs vármegye, ezért kizárt dolog, hogy az 1658-ban már Erdélyben élő Szeli György nemesnek mondhatta volna az 1600 körül született atyját, ha ebből családból került volna ki.

   A származástani szakirodalom a történelmi Magyarország területén további kettő nemes Szeli nevű családot is ismer, amelyeknek tagjai azonban párhuzamosan két vezetéknevet is viseltek.

   Az egyik a „Szely másképen Patócz“ nevű család, amelynek  nemessége 1663-ban kelt. E család kettős vezetéknevét úgy kell értenünk, hogy az Alsó- és Felsőszelit lakó Patócs család egy János nevű férfitagja otthonából elkerülve, Komárom vármegyében való lakásának idején az ott lakók által származása okán Szelinek neveztetve, saját maga is használni kezdte ezt a nevet. Ezért került bele „Szely aliter Patócz“ néven a nemeslevélbe. Mivel ez a család 1663-ban kapta az armálist, ezért szintén kizárhatjuk, hogy az 1658-ban Erdélyben megjelenő Szeli Györgynek 1600 körül született atyja közülük való lett volna.

(Folytatás következik)