 |
144/186 |  |
Farsang utóját követő vasárnapon volt a cigányfarsang. A zsigárdi cigányok leginkább muzsikálásból tartották el a családot. Minden cigányember megtanította a fiát zenélni valamilyen hangszeren, így nagyon jó cigánybandák alakultak. Mindegyik bandának megvolt a maga kocsmája, ahol játszott. Az urasabb közönségnek a Nagy kocsma szolgált, továbbá itt volt még Ürge László kocsmája, valamint Ürge Ernő kocsmája.
A cigányfarsang alkalmával minden muzsikus egy bandába tömörült, és a szövetkezeti kocsmában tartották a cigánybált, melyen persze nem csak cigányok vettek részt, hiszin ilyenkor temették a bőgőt. Sajnos sokszor előfordult, hogy verekedés tört ki a bálon, és alig lehetett lehűteni a verekedőket.
Hajnalban, amikor véget ért a bál, lefektették a bőgőt az asztalra, leterítették egy fehér lepedővel. A zenészek körbeállták, siránkozni kezdtek, és kezdetét vette a bőgőtemetés. A prímások nyakába fehér pendelyt tettek, belőlük lett a pap meg az egyházfi. Rákezdtek a temetési szövegre:
Cirkumdëclérum, mëg a Mitus Margit,
Dolóresz inFerkó, nëkëd a bor nem jó!
Mer’ ha bort nem ittá’ vóna,
Nem gyüttünkvóna ide a kántorra’!
Dolóresz inFerkó, nëkëd a bor nem jó!
Pap: Ha még egyszer lemehetnék a pincébe, az egy akós hordót a fogamma’ fölömeném!
Kántor:Aggyiginánk míg a fogunk e’ nem azno, amíg a szőlőmag a belünkbe’ kicsírázno!
Ekkor a bőgősök, akik ministrások voltak, szintén pöntöllel a vállukon rákezdték fölváltva, hogy ezek a szegény bőgők milyen nagy lagzikon, múlatságokon brummogtak, és mennyi pénzt hoztak a gazdájuknak. Pléhpohárból lisztet hintettek a bőgőre, miközben a bandatagok hangos jajgatással cigányul átkozták azt a parasztot, akikre haragudtak, majd a vállukra vették a bőgőt, körbehordozták a teremben, és a bámészkodókat liszttel behintették. Végül a bőgőt rátették a cimbalomra, a cimbalmos egyszer-kétszer ráütött a bőgő húrjaira és azt mondta: „Nyúgodj békében, míg fő nem íbresztenek a húsvíti harangok!”
A bőgőtemetés befejeztével a muzsikusok már csak a húsvéti bálon játszottak.
