Bakterek és sírásók Vízkeleten

   A bakter szavunk jelentése - A magyar értelmező kéziszótár - szerint - lehet: vasúti pályaőr, éjjeliőr, ritkábban – csősz. /. Más források szerint a német Wächter – őr, éjjeliőr szóból származik/

   A baktert mindig a község fogadta meg. Nálunk a bakter feladata a falu éjjeli őrzése volt, ez volt a hivatalos megbízatásuk, melyért fizetést kaptak. A II. világháború alatt sok nádfedeles ház volt még a faluban, mely tűzveszélyes volt. Könnyen meggyulladhatott télen a tüzeléskor a kéményből kipattogó szikrától, nyáron a villámcsapástól. Bizony elég gyakori volt a tűzeset a faluban. Tehát, a bakterek a falu biztonságára vigyáztak. Általában ketten járták éjszaka a falu utcáit, és éjféltől hajnalig, minden órában rigmusok kíséretében kiáltották a pontos időt. Hatalmuk jelvénye az alabárd volt, mely egyúttal védekezésre is szolgált. (az alabárd egy hosszú hegyes botra fölerősített vasból készült vágó – és szúró szerszám).

   Vízkeleten az utolsó alabárdos éjjeliőr Ostrozánszky Ferkó bácsi volt. /E sorok írója még látta Ferkó bácsi alabárdját a falra fölakasztva/. A 20. század 1950-es éveiben ez a szolgáltatás megszűnt.

   A temetőt a sírásók gondozták, rendben tartották, lekaszálták a füvet, s az elhunytak rokonainak a felkérésére kiásták a sírt. A temetéskor ők engedték le a koporsót a sírba, és a gyászszertartás után, néha már közben is, behantolták a sírt, és elhelyezték rajta a fejfát, a virágokat és a koszorúkat.

   A múlt század felétől Vízkelet község sírásói voltak: Ostrozánszky Ferenc /Ferkó bácsi/, Szolga Ágoston /Guszti bácsi/, Vedrődy Károly /Karcsi bácsi/ a fiával, Dénessel /Dinivel/, Prágai János /Jani bácsi/, Helt János /Jani bácsi/.

Balról jobbra: Tornyai Illés és Helt János

   Napjainkban a temetkezési vállalatok alkalmazottjai végzik a hajdani falusi sírásók munkáját. A valamikori bakterok és sírásók kora lejárt. Ezzel az írással rájuk emlékezünk, hogy ne felejtsük el őket. Emléküket tisztelettel megőrizzük.

   A bakterek és a sírásók a falu alkalmazottai voltak, az volt a hivatásuk, melyért fizetést kaptak. De mellettük voltak olyan vállalkozó szellemű emberek, akik csak úgy, jó keresztény szokás szerint, újév napján, január 1-jén, sorba járták a házakat, és boldog új esztendőt kívántak a ház minden lakójának. Vízkeleten az utolsó ilyen páros - Helt János és Tornyai Illés volt. Ők ketten járták újév napján a házakat, boldog új esztendőt kívántak a család minden tagjának. 

   A házigazda vagy a gazdasszony egy kis pénzzel vagy itókával jutalmazta meg őket. Kezdetben velük járt még Czehlárik János is, később pedig Tankó Miklós /Dadu/. Kár, hogy idővel ez a szép szokás is feledésbe ment.

   Népi mondóka újév napján:

,,Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!

Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon.

Ki barát volt, az maradjon, ki elindult, az haladjon.”