A magyar rovásírás Felvidéken kívüli emlékei - 12. rész

A Jézus kápolna rovásjelei

   Székelyföld régi kincsei közé tartozik a Székelyudvarhely déli bejáratánál található Jézus kápolna. Orbán Balázs, a Székelyföld leírója szerint a XIII. században épült. Alaprajza: 3,40 x 3,40 méteres négyzet alapra szerkesztett négykaréjos kápolna. A hagyomány szerint a közeli hegyen állt Attila hun királyunk testvérének, Budának a vára, Budvár. A tatárjárás idején a székelyek ide húzódtak fel, és egyikük a nyilával szíven találta a tatár kánt. Ennek emlékére emelték ezen a helyen a kápolnát. Eredeti kazettás mennyezete 1677-ben készült. A jelenlegi ennek másolata, 1903-ból.

   A régészek a falkutatás során a vékony meszes vakolatot néhány helyen megbontották, alóla egy freskórészlet és bekarcolt jelek is tárultak fel, a szakirodalomban eddig még le nem írt rovás és latin betűk vegyesen. Szakács Gáborral többször jártunk ezen a lélekemelő helyen és útitársainkkal együtt örömmel fedeztünk fel több rovás karcolatot.

   A belső fal rovásaiból mutatok egy összerovást, négyszög K és  B. A B betűn a két felfelé induló vonalka jelenthet két O betűt. Az egyik ferde szár lehet R betűt is. A K betű oldalai 3 és 4 centiméteresek, a B szárai 16 és 13 centiméteresek. Talán egy székelyföldön ismert név rejtőzik benne: Orbok.  Nyárádszentmártonban láttam az unitárius templomban Orbok Kata sírfeliratát.

   A következő betű: Ö. Hosszú vonala 7 cm, rövidebb vonalai: 5 és 4 cm. Ez után egy 7 centiméteres SZ betű van. Tehát Ö, SZ, ez névjel, de hosszú Ő-vel lehet vezetéknév és az évszak is.

   Egy velünk lévő középiskolás tanuló elemlámpájával az oltár mögé világítva, ott is fedezett fel rovásbetűket. Az épület külső falán a hámló vakolatba karcolva is találtunk néhányat. Ezek nem régiek, a legutolsó meszelés után kerültek a falra, de fontosak, mert a rovásírás használat bizonytékai.

   Az udvaron, a déli (más forrás szerint nyugati) főbejárat fakapujához néhány kopjafa támaszkodik, kettőn rovásfelirat van, Faragta: Kalapács Ferenc és Kozma Zoltán. A másikon: Faragta: Polgár László.

Szöveg, fényképek, rajz: Friedrich Klára