A bátor falu

   Hát az Isten csapása volt Nagyborsára a szenci oláh cigányok zsiványkodása. Elloptak azok mindent. Még a papról is a dunyhát, vagy ha éppen borozgatott imádságba merülve, hát a válláról a reverendát. A furfangos bíró, akit Borsnak hívtak, törte ám a kobakját, de mindhiába. Volt a cigányok között egy bagózó öregasszony, aki Matuzsálemnél is öregebb lehetett. Csak úgy igézett a szemével.

   Bors uram végül úgy döntött, hogy felébreszti a borsaiakban a bátorságot. Összehívta hát a falugyűlést a felázott vásártérre. Alig bírtak odacammogni az emberek. Ekkor megszólalt:

- Falumbeliek! Szavazzunk arról, hogy harcba szállunk-e a betolakodókkal vagy sem. Aki igennel szavaz, maradjon állva, aki ellene, az üljön le a földre.

   Hát persze hogy senki sem akart a sárban hemperegni. Így aztán eldőlt minden. A szükségben összefogtak a szenckirályfiaiakkal és a körmösdiekkel is. Ki ahogy bírta, üldözte és vágta az ellenséget. Szenckirályfán kezdődött a nem várt hidegzuhany. Az oláh cigányok aztán Borsa felé vették az irányt.  Ott kaptak csak igazából.  Szemből támadtak az elszánt jánosháziak.

   Fejvesztve menekült az agg öregasszony is. A hátán egy bagoly ült, de nem bírta el kettejüket a boszorkányseprű. Az öregasszony el akarta hessinteni a madarat, de az belekapaszkodott a gyöngyös nyakláncába. A nyaklánc széjjelszakadt. Egyenesen a nagyborsai erdő fölött.

   Azóta az erdőben gyöngyvirágok nyílnak, s csilingelésük évről évre felidézi a híres nagyborsai győzelmet. Aki nem hiszi, hitetlen.

Fellinger Károly
Ilka vára című gyűjteményéből