Reicher Gellért - Papa (1949-2019†)

22.6.2019 18:47 | Görföl Jenő

http://www.terrahirujsag.sk/

   Hétfőn este azzal váltunk el, hogy pénteken jössz vissza, utána egyeztetünk a továbbiakról. Hárman leszaladtunk a „Bözsibe” vendégünket megvacsoráztatni, Te még fellépsz Korpás Évi koncertjének az elejét megnézni, s jössz utánunk, mondtad. Percek múlva, alig rendeltük meg a vacsoránkat, ott is voltál. Amit az úr – mutattál szódámra, mikor azt kérdezte a pincér mit fogsz enni. Mert a nagyböjtöt mindig szigorúan betartottad. Most már évek óta. Én elköszöntem tőletek, embereket viszek tovább, mondtam. Mégis, mire indultunk volna, Ti is ott voltatok. Jóska (Dinnyés) becsomagoltatta a másik félét, majd úton elfogyasztja, sietünk, mondtátok. Én tízkor végeztem Szencen, mielőtt tovább indultam volna felhívtalak benneteket. Pest előtt járunk, simán megyünk, szörnyű ez a tűz, hallom Te is a Notre Dame katasztrófájáról szóló híreket hallgatod, mondta Kata. A Gellért jól vezet, tette hozzá. A megjegyzésre valami rád jellemző odamordulás volt a válasz, nem értettem mit mondtál, csak a hangodat ismertem fel.

   A másnap reggeli telefonáló intése „ha állsz, most ülj le” bizony jól jött.  – Meghalt a Papa, közölte. Biztosan mondtam valami cifrát, hogy kivel vicceljen, azután rájöttem: igaza van, ilyennel nem viccel az ember. Hosszú percekig bámultam a képernyőt, míg el tudtam indulni Pozsony felé. A torkomat egyre jobban szorította valami. Hülyeségek jutottak eszembe, elterelő gondolatként. Például: hogyan tudok majd megszólalni, hiszen a rádióba igyekszem. Az irodában Boginak nem is tudtam mondani semmit. Mivel vigasztaljam, hiszen a Papa tényleg atyai gondoskodással vette körül.  Ha tőlem várja a vigaszt ez a csöppnyi lány, legföljebb együtt bőghetünk. Visszatérve a rádióból, elhatározva, hogy most már erőt veszek magamon és elmondom mi történt, már az asztalnál ülve zokogott. Nem mondtad, miért nem mondtad? –kérdezte vádlón. Akartam, de nem tudtam – ennyit tudtam csak mondani.

   Őszintén szólva – biztosan megtörtént már mással is, azt vártam, hogy mint egy rossz álom, elmúlik majd. Felébredünk, s egy reggel szuszogva-dohogva beállít, szidva ezt az egyre magasabb épületet. De nem. Napokkal később döbbentem rá, hogy Gellért tényleg nincs. Prózai dolog döbbentett rá. A gépből parancsot adva nem indult a nyomtató. Azt hittem hibás. Nem. Csak nem volt bekapcsolva. A Papa idejében a nyomtató mindig be volt kapcsolva. Az volt az első dolga, bekapcsolni a nyomtatót. Ami azután ontotta a Szőttes fellépését hirdető szórólapot, plakátot, a meghívókat, tábori programokat. A Szőttes volt a mindened. Amióta Bandi bácsi elhívott szervező titkárnak. Velük örültél, velük szomorkodtál, értük haragudtál. Akár rájuk is. Miattuk, értük jártad az országot, szereztél barátokat magadnak, nekik. Kedvelték is a csapatot. Emlékszel, egyszer jókora időt kellet várakozni a  zenészekre advent idején Félben. A baráti kör tagjai pedig vártak türelemmel. Utána Te, aki talán soha nem lépett színpadra (na jó gyerekkorodban, meg püspöki táncosként igen, egyszer-kétszer talán a Jancsi beállított szerintem a Tréfás verbunkba, mert ott szavalni is kellett) mindenkit megtáncoltattál. Táncost és baráti kör tagot egyaránt. Sőt, még énekeltél is azon a - hogyan is mondta nagybátyád: „olyan igenyös hangon, mind a jegönye”.

   Van ennél szomorúbb történetünk is. Emlékszel Necpálra? Amikor a hős fegyvergyáros borovicskaillatú szavai zúdultak a Lahner György szobra körül álló maroknyi magyarra? A törékeny mácsédi iskoláslányra, aki ennek ellenére énekelte a népdalt? Mi emlékszünk Boros Miklósra a beszédét mondó nagykövetre és rád, aki annak ellenére óriási nyugalommal fordítottad azt, hogy a marokba szorított ököl centiméterekkel arcotok előtt hasította a levegőt, s ugyanolyan távolságban dagadt az ér az üvöltéstől a nemzeti vezér nyakán.

   Most, hogy egye szebb, jobb helye van az együttesnek a Csemadokban, gondolsz-e azokra az időkre, amikor a nagyterem előtti sufniban – mert nem nagyon lehet másnak nevezni azt a helyiséget ott a páncélterem előtt, ahol a három asztal mellett néha 10-15 szék is elfért, hogy Jancsi Szőttesről szőtt álmait és más történeteit ámulva hallgatják a rajtuk ülők? Csak Te (püspöki) legyintettél olykor-olykor: vereknyei. Te Papa! Nem ezekből a beszélgetésekből nőtt ki a Szőttes-, majd a Csemadok tábor? Hány éven át fuvarozta nyugatról a jabloncai vadászházhoz a gyerekeket a Sanyi meg a Józsi. Emlékszel a hajnalba nyúló beszélgetésekre az Evetesben, ott a körtvélyesi tavak felett, a Géza bácsi pincéje ellőtt álló diófák alatt?

   Emlékszem olyan időkre, amikor le szerették volna választani az együttest a Szövetségről. Te mindig határozottan álltál ki amellett, hogy a Szőttes a Csemadok együttese. Láttalak komoly irodalmi összeállításokban szerepelni, láttalak Hacsek és Sajó jelentben is a színpadon. Földid, Boráros Imre (na jó, ő is vereknyei) még jobb nálad, de az öntevékeny művészeti ágak fontosságáról, egy adott közösséget megtartó erejéről szerepvállalásaid mindenesetre meggyőztek. Tudod, azt sem mondtuk soha, micsoda segítség volt, hogy a csoport melletti bokros teendőid mellett a ki nem mondott irodavezetői tisztet is elláttad, ezt a munkát is elvégezted.  Nem jó ilyenkor sokat ülni és töprengeni. Ilyenkor azután támadnak a régi képek, emlékek. Bizony meg-megmosolyogtunk, amikor nyakkendőssé vedlettél. Mert öltöny az igen, de nyakkendő?  Aztán ebből az állapotodból is kimozdított egy-egy elismerés: arany érdemkereszt, Külhoni Magyarságért Díj, Gyurcsó István-díj, Gubcsi-díj. Afféle nyakkendőviselést kierőszakoló események.

   Szóval Papa, ülök itt a frissen foglalt asztalodnál, azon töröm a fejem, mi a csuda miatt kellett elmenned. Mi a terve veled annak, aki a világ történéseit, dolgait igazgatja. Aki az előző évi megpróbáltatásokból visszahozott, most csak úgy odadobna ilyen buta véletlennek? Eszembe jut az együttes néhány már korábban eltávozott tagja. A táncos-koreográfus Ervin, a táncosok Spak, Brandl Feri a zenészek, Jancsika, Hugi az énekes Oros Gyuszi. Te Papa, nem ezek keze van a dologban? Hiszen már minden összeállhatott odaát, biztosan kész a műsor, csak nincs egy épkézláb szervező, aki eladja a produkciót! Az Öreg, Pista bácsi meg biztosan ott sürgött-forgott körülöttük örökké égő cigarettájából nagyokat szippantva, és csak duruzsolta és duruzsolta a fülükbe, hogy fel kell lépni. Az asztalodon, a naptárnak támasztva ott az Öreg képe. Példaképed volt, tudom. Az év elején a róla elnevezett díjat is megkaptad. Néztem a képet, azután magamhoz vettem. Szóltam Boginak: most nálam lesz. Majd ha vissza-vissza jössz, mert én nem hiszem, hogy nem látogatsz el hozzánk, meg tudom Te sem, Pista bácsi képét megtalálod azon a helyen, ahol a közös szemüveget tartottuk. Kulcsod van, gyere. Papa! Ha most már úgyis ott vagy fent, ahol mindent tudnak, szimatold már ki a lottó nyertes számait, ezeket is hagyd ott a szemüveg mellett, én megjátszom azokat, vagy intézd el, hogy az évek óta felrakott számsorodat húzzák már ki. Mindenki jól jár. A Csemadok, a Szőttes, és adok mindenkinek, akit felírsz. Én meg cserébe szombatonként átjárok Rajkára, megveszem a polgári sajtót, majd hangosan felolvasok belőle, hogy ott fent is halljátok, és elmegyek arra a szerinted nagyon finom halászlére túrós csuszával. Ami olykor ízetlen volt, olykor hideg is, de azért majd megdicsérem a pincérnőnek, ahogy Te tetted (aki „milyen jó nő”). Most már Te is bevallhatod, nem is annyira, csak azt remélted, hogy mosolyodra egyszer felmelegíti a galuskát.


Fényképgaléria




Ossza meg ismerőseivel
Facebook  Twitter  Google  LinkedIn  Pinterest  Email 

Hozzászólások

Hozzászólás hozzáadása

Ehhez a cikkhez még nincs hozzászólás


 



Támogatók – Partnerek


Menü
Aktuális számunk


Elérhetőségek
Kiadónk:
OZ Matúšova zem – Mátyusföld PT
Diakovce 754, 925 81
IČO: 50115286
Regisztrációs sz.: EV4066/10
ISSN 1338-6344
 
Szerkesztőség
Szabó Frigyes
0949 377 888
szabo@terrahirujsag.sk
Hirdetések
Szabó Tamás
0905 752 678
info@terrahirujsag.sk
Előfizetés: 0949 377 888
megrendelem@terrahirujsag.sk

Copyright © 2017 by FriTom International spol. s r.o. Minden jog fentartva!
Tvorba web stránok

Minden jog fenntartva - www.terrahirujsag.sk
Webdesign GRANDIOSOFT
© Copyright

Cookie beállítások
Weboldalunk működéséhez elengedhetetlen sütiket használunk, amelyek lehetővé teszik a weboldal alapvető funkcióinak megvalósítását. Ezeket a sütiket internetböngészője beállításainak módosításával letilthatja, ami befolyásolhatja a weboldal működését. Nem létfontosságú cookie-kat is szeretnénk használni weboldalunk működésének javítása érdekében. Ha engedélyezni szeretné őket, kattintson a hozzájárulásra.
Információk a cookie-król
Egyetértek Személyreszabás Elutasítom
<Vissza
Részletes cookie beállítások
Cookie-kat használunk az oldal alapvető funkcióinak biztosítása és a felhasználói élmény javítása érdekében. Az egyes kategóriákra vonatkozó hozzájárulását bármikor módosíthatja.
<Szükséges cookie-k (sütik)
 
A technikai sütik elengedhetetlenek weboldalunk megfelelő működéséhez. Ezeket elsősorban a termékek kosárban való tárolására, kedvenc termékeinek megjelenítésére, preferenciáinak és vásárlási folyamatának beállítására használják. A technikai cookie-k használatához nem szükséges az Ön hozzájárulása, de azokat jogos érdekünk alapján dolgozzuk fel. Beállíthatja böngészőjét úgy, hogy blokkolja az ilyen fájlokat, vagy értesítse Önt azokról. Ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy weboldalunk egyes részei nem működnek megfelelően.
<Analitikai cookie-k
 
Az analitikai cookie-k lehetővé teszik, hogy mérjük weboldalunk teljesítményét és látogatóinak számát.
<Marketing cookie-k
 
A marketing cookie-kat a reklámok és a közösségi hálózatok használják a megjelenített hirdetések testreszabására, hogy azok a lehető legérdekesebbek legyenek az Ön számára.
Engedélyezem az összeset Kiválasztottak engedélyezése Elutasítom
Mentés Elutasítom