Lassan ötven éve lesz, hogy anyu kezét fogva félénken, de csodákra várva léptünk be a nádszegi alapiskola épületébe. És a csoda megtörtént. Kilenc év után a nagylányok és a jól fésült fiúk magabiztosan tudatták a kisebbekkel az alsóbb osztályból, hogy ők, a kilencedikesek, egy magasabb kasztba tartoznak. Ballagnak és itthagyják az iskolát, megváltják a világot és nincs aki ellentmondjon nekik, nem kell őket dirigálni. Tudnak írni, olvasni, számolni, nekik áll a világ.
Azóta eltelt negyven év. Szerényebbek lettünk. Most már csak visszaemlékszünk milyen volt a tócsapart, merre ment a Forró, hol volt a legjobb fa a mászáshoz, hova mentünk korcsolyázni, ha befagytak a tócsák. Szétszaladt az osztály és az évfolyam. Az iskola udvarán még mindenkit név szerint ismertünk, és ha valakinek rövidebb nevet adtunk az általában rajta maradt. Így aztán meg lehetett különböztetni a Juhost a Juhostól, Győrit a Győritől, Sárkányt a Sárkánytól. Ha volt szerelem kilencedikben az elmúlt, és lett új, az új helyen. Talán volt szerelem, ami ma ist tart egy boldog házasságban. Olyan is, ami nem így végződött. Van, aki feladta, van aki el sem kezdte, van aki beletörődött, van, aki újrakezdte. Mással. Az élet már csak ilyen. Keressük a boldogulás útját. Vagy a boldogságot? Igen, azt hiszem azt. Mert mi lehet szebb mint, megfogni a gyerekünk kezét és bevinni őt az iskolába, az első osztályba. Ő pedig belédkapaszkodva, mert a biztonság Te vagy, várja a csodát. Utána a gyerek felnő, te pedig boldog vagy, ha az ő gyerekéért mehetsz az oviba délután, és nem panaszkodsz, hogy nem érsz rá, mert más dolgod van. Ennyi év után túl vagyunk a karrier, a pénz és a siker hajszolásán. Fontosabbá válik az, hogy lásd a régi iskolatársakat, beszélhess a legjobb barátoddal, barátnőddel az alapiskolából, és elmondhasd mindenkinek: örülök, hogy látlak.
Az akinek ez fontos, az itt volt. Sajnos, többen már nem lehettek itt. Tisztelet emléküknek.
A 2018. szeptember 21-én megrendezett osztálytalálkozón szeretettel köszöntöttük megjelent tanárainkat: Zsidó Lászlót, Mikó Zoltánt és Rudolf Ondruškát.
Menü |