Nyári néptánctábor, Jóka

   A nyár bizony hosszú tud lenni, ha semmittevő, unalmas napok töltik ki. És hosszú tud lenni a szülők számára, akik a szünidő idején is szeretnék biztonságban tudni gyermekeiket, érdekes elfoglaltságot találni nekik. Kézenfekvő megoldás lehet ilyenkor egy-egy nyári tábor.  Községünkben, Jókán, nyaranta működik például a kézművestábor, melyet a helyi alapiskola szervez nagy sikerrel. Az idén második alkalommal várta az érdeklődőket az egyházi tábor, sőt a helyi sportegyesület futballtábort kínált az örökmozgóknak.

   Feladatomnak éreztem, hogy a művelődési otthon is biztosítson egy hét kellemes-hasznos időtöltést a gyerekeknek. Már csak azt kellett kitalálni, mivel foglaljuk le őket erre az egy hétre. Régi titkos vágyam, hogy egy állandó jelleggel működő néptánccsoportot hozzunk létre falunkban, hát most itt volt az alkalom felmérni a helyzetet, kipróbálni, kicsit közelhozni, megismertetni, megszerettetni :a népdalt, népzenét, néptáncot. A kosúti Berkenye Néptáncegyüttes vezetőjéhez, Botló Péterhez fordultam segítségért, az ő közbenjárásával sikerült szert tennünk két kedves táncoktatóra, Macsali Csilla és Botló Enikő személyében. Lévén mindketten a Berkenye oszlopos táncosai, emellett pedig pedagógusok, zökkenőmentesen indult meg a játékos munka a kultúrházban, huszonöt gyermekkel, július harmadik hetében. Ismerkedés, beszélgetés, közös éneklés, vidám mozgásos játékok, népi körjátékok, néhány egyszerű lépés...így kezdődött. A pihenőidőt kézműveskedés, rajzolás töltötte ki, de játszottunk szójátékokat, magyar szólásokkal, közmondásokkal ismerkedtünk, ebéd után pedig nem maradhatott el a népmese. A csetlő-botló kicsiket elnézve örömmel telt meg a szívem – látván igyekezetüket, ugyanakkor aggodalommal is – vajon sikerül-e legalább egyetlenegy kis táncot elsajátítaniuk. Már a hét közepére világossá vált, milyen kishitű voltam. Valahogy egyszerre csak egyik lépés a másik mellé került, aztán a következő meg még egy... egy pörgés, egy forgás, az ember csak ámult és bámult! Péntekre egy egész csokorravaló jókai táncot roptak a kis táncosok. A tábort egy kedves összejövetellel zártuk, melyre meghívtuk a szülőket, segítőket. A gyerekek táncbemutatója óriási sikert aratott. S bár nálunk nincs igazi hagyománya a táncháznak, ezen az estén bizony a felnőttek is táncra perdültek.

   Szívből köszönöm a Berkenye táncosainak segítségét, két nagyszerű fiatal embert ismertünk meg bennük. Köszönettel tartozom Szabóné Szakál Máriának és Szlovák Andreának, akik szabadidejüket föláldozva, önzetlen segítséget nyújtottak a tábor ideje alatt.És köszönöm községünk polgármesterének, Farkas Imrének, illetve a CSEMADOK helyi alapszervezetének, hogy e kezdeményezést mindenben támogatták és a tánctábor anyagi hátterét biztosították.

   S hogy lesz-e folytatás? Bízom benne.