Nagyszombat és környéke múltjáról és jelenéről 16. rész

   Pöstyén és világhíres gyógyfürdője - 2. rész

   A város fürdőjének nagyarányú fejlődése az 1880-as években kezdődött, amikor az Erdődyek birtokában levő fürdőt Winter Sándor vette bérbe.

   Winter Sándor 1829-ben Tardoskedden született zsidó kereskedő családban. Érsekújvárban boltosnak tanult, majd 1867-ben feleségül vette Katscher Henriettet, egy trencséni kereskedő leányát. Ipolyságon textilboltot nyitott, de foglalkozott útépítéssel is, majd később téglagyárat, gőzfűrésztelepet és mészégetőt alapított. A család anyagi helyzete fokozatosan javult, a családfő bekapcsolódott a közéletbe is. 1888 nyarán Winter Sándor egy utazása során véletlenül találkozott Singer Ferenccel, Erdődy Ferenc gróf erdészével. Tőle tudta meg, hogy lejárt a pőstyéni fürdő bérlőjének szerződése és a tulajdonos új bérlőt szeretne az addigi helyett.

Winter Sándor és családja

   Winter Sándor döntött, és már az év karácsonyán 30 évre szóló bérleti szerződést kötött Erdődy gróffal, fenntartva a fürdő fejlesztésének kizárólagos jogát, és azonnal elkezdte Pöstyén, az akkor még kis, sáros falu kiépítését és fellendítését. A fürdő bérbevételének kezdetén csupán egy szerényen berendezett harmincszobás szálloda állt a fürdővendégek rendelkezésére, gyógykezelésüket pedig egy, a forrásokra épített fedett medencés fürdőház, valamint két kádfürdőkkel ellátott fürdőház biztosította a Fürdőszigeten.

A fiatal Winter Lajos

   1890-ben Winter Sándor elképzelései megvalósításához segítségül hívta fiát, Lajost, aki akkor 20 évesen félbehagyva tanulmányait a bécsi Műszaki Egyetemen, bekapcsolódott apja nagyszabású fejlesztéseibe. Weisz Eduárd orvos támogatásával 1893-ban megnyitják a Pro labore munkás fürdőházat. Az újabb kor igényeit kielégítő tükör- és kád-fürdőket tartalmazó Ferenc József-fürdőt 1898-ban adták át rendeltetésének. A szálló vendégei a Vág folyón keresztül vezető, facölöpökön álló hídon jutottak át a Fürdőszigetre.

A Ferenc József-fürdő belülről (Balatoni Múzeum-Keszthely)

   A huszadik század első éveitől özönlöttek Pöstyénbe a betegek, az iszapot pedig téglákba préselve szállították távoli országokba. Pöstyénbe fiatal, tehetséges orvosokat hívtak, közöttük több izraelita vallású magyar származású orvost, akik innovatív terápiás módszereket vezettek be, ezzel járulva hozzá a gyógyfürdő kiváló nemzetközi híréhez. Közülük kiemelkedtek Székely, Havas, Szegő doktorok. Az új parkban kiépült a nyári színház, a Casino és a zenepavilon, a Fürdőszigeten felépült a környék első golfpályája. A város főutcáján 1905-ben két polgári ház átépítésével létrehozták a Zöldfa panziót, melyet a Halzl-Krátky cég alakított ki szecessziós stílusban. Ez a ház volt a Winter család rezidenciája, majd gyermek-gyógyintézményként szolgált.

A Zöldfa panzió homlokzata

   Közben a legidősebb fiú, Ferenc, aki a család ipolysági érdekeltségeivel törődött meghalt. Lajos összeházasodott elhunyt bátyja özvegyével, akitől 3 lánya született. 1907-ben a család áttért a katolikus vallásra.1909-ben Winter Sándor, az apa is elhunyt, s ettől kezdve a fürdő kiépítésének terhei két fiára, a középső Lajosra és a legfiatalabb Imrére hárultak. Lajos a gazdasági ügyeket intézte, Imre a társadalmi és kulturális életet szervezte. A Fürdőszigeten megépült a Böhm-Hegedűs építészpáros által tervezett Hotel Thermia Palace, valamint az Irma-fürdő, mint balneoterápiás intézet (1912), később pedig a Hotel Pro Patria gyógyfürdő (1916).     

   A Winter család nevezetes volt a jótékonykodásról, segítették a szegényebbeket, nagyszabású felajánlásokat tettek, mindig készek voltak a közügyeket szolgálni. 1916-ban a városban több mint kétezer, háborúban megsérült katonát gyógyítottak, hadirokkantat ápoltak. Ellátásuk megoldása céljából Winter Lajos malmot építtetett. A Rózsa malom, melyet nevelt lányáról, Rózsáról nevezett el, biztosította a katonák ellátását és a háború által megviselt lakosság élelmezését is.

A Rózsa malom

   Az első világháború előtti időszakban a fürdő neves látogatói között találjuk Beethovent, aki 1802-ben alsókorompai tartózkodása idején látogatott el a közeli Pöstyénbe. Erzsébet királyné (Sissi) is ismerte az itteni víz és iszap gyógyhatását. Carrarai márványból megformált mellszobrát, Jankovics Gyula alkotását 1902-ben leplezték le a Fürdőszigeten. 1916-ban a városban találkozott a Központi Hatalmak négy uralkodója: Ferenc József osztrák császár és magyar király, II. Vilmos német császár, Ferdinánd bolgár cár és V. Mehmed oszmán szultán és kalifa.

Erzsébet királyné mellszobra az Irma-fürdő szomszédságában

   Ebből az időszakból érdekességként tartjuk számon a pöstyéni Vaskoronát, melyet 1915. augusztus 20-án szenteltek fel a fürdő virágpavilonja előtt. Az alkotás a Szent Korona fából faragott mása, a magyarországi hadirokkantak segélyezési mozgalma keretében valósult meg a fürdősziget egyik százados nyárfájából. A nemes ügyet támogató adományozók emlékül kis vasszeget üthettek a szoborba, amely így nyerte el vasborítását. Az alapötletet az Európa-szerte elterjedt, vastuskónak nevezett objektumállítás adta, mely arra a középkori szokásra épült, mi szerint a nevesebb városok bizonyos pontján álló fába az arra járó vándor mesterlegények szöget vertek be annak emlékére, hogy megfordultak ott.

   Említést érdemel, hogy Pöstyén szülötte idősebb Rubik Ernő (1910-1997) gépészmérnök, pilóta, feltaláló, repülőgép-tervező. Édesapja uradalmi írnok volt itt, aki 1915-ben eltűnt az első világháború orosz frontján, hátrahagyva feleségét három kicsi gyermekkel. A család Pöstyénből 1918-ban Magyarországra menekült. Idősebb Rubik Ernő fia világhírű személyiség, a Rubik kocka feltalálója.

   Ami a város nemzetiségi megoszlását illeti, Pöstyén soha nem volt magyar többségű település, s a 20. század elején sem tartozott az elmagyarosodott városok közé. 1890-ben magyar lakosságának aránya 4%, 1910-ben 19%, az impériumváltás után 1921-ben 2%. Pöstyén múltjának leírásánál a szlovák publikációk is elismerik, hogy a város fürdővárossá való átalakulásában a századfordulón a magyarok aktívan részt vettek. Az 1. világháború utáni impériumváltást a város meglehetősen békésen élte meg. 1918-ban ugyan a gyógyfürdőben kezelt katonák lázadozni kezdtek, de a helyi magyar karhatalomnak sikerült megőrizni a nyugalmat. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Winter-család ingyen gabonát osztott a katonáknak.

Pöstyéni magyar-német reklámfeliratok és képeslap

    A magyar hadsereg november 29-én önként hagyta el a várost, melyet a cseh legionáriusok december 4-én vették birtokukba. Nyelvhasználati szempontból a legszembeötlőbb változás az utcanevekben mutatkozott meg, mivel a magyar vonatkozású utcaneveket lecserélték. A magyarok egy része elhagyta a várost, nagyobb hányaduk esetében nyelv- és identitáscserére került sor. A megváltozott társadalmi életbe a Winterek is igyekeztek minél előbb beilleszkedni. Maga Winter Lajos, A mankótörő című emlékiratában bevallja, hogy még 1918-ban nem bírta a szlovák nyelvet, ezért például elrendelte, hogy a személyzet kizárólag szlovákul szólítsa őt meg, hogy minél előbb megtanuljon szlovákul.

   Az 1. világháború után a város elhagyása ellenére a magyarok, ha kisebb számban is, hozzájárultak a város fejlődéséhez. Gerenday Géza az Erna szálló, Szőnyi Endre a Riviera szálló és a Floreát városrész, Vécsei Ignác a Lívia szálló tervezője volt. A Rózsa malom utolsó igazgatója is magyar, Hevesi Zoltán volt. Pöstyén magyar emlékei bár fakulnak, megőrzésre érdemesek. (A fürdő történetét a következő számban folytatjuk.)

Források:

Nagy Zoltán: A Felvidék fürdőinek lexikona, KT Könyv- és Lapkiadó, Kft., Révkomárom, 2004,

Horbulák Zsolt: Pöstyén magyar emlékei, Acta Ethnologica Danubiana, Tanulmányok, 2014,

Veronika Nichta Mráziková: Muž, ktorý dal piešťanským kúpeľom svetový charakter, HN,

Tardoskedd honlapja,

Winter Lajos: Pöstyénfürdő születése, Méry Ratio, 2006,

Winter Lajos: A mankótörő, Méry Ratio, 1997