Felvidéki rovásírásos emlékek 33. rész

   Kaposi Sámuel, a tudós tanár

   Ebbena részben Kaposi Sámuel munkásságát ismertetem röviden. Ezt indokolja, hogy Bél Mátyás nagy jelentőségű kutatását ezen a területen egy Kapositól származó rovásírás ábécé indította el. A rovásírás történetét ismertetők többnyire csak annyit írnak Kaposiról, hogy gyulafehérvári tanár. Miután Gyulafehérvár Erdélyben van, a legtöbben Kaposit is erdélyinek könyvelik el.

   Azonban Szinnyei József-aki maga is felvidéki születésű (Révkomárom, 1830), a Magyar írók élete és munkáic. hatalmas művében alaposabban bemutatja Kaposi életútját. Ez tömörítve:

   Teljes nevén Kaposi Juhász Sámuel bölcseleti és teológiai doktor, református teológiai tanár 1660-ban született Rimaszombatban. Miután középiskoláit elvégezte, a rimaszombati iskolában tanított, majd 1681-ben Hollandiába ment; 1683 –ban az utrechti, 1685-ben a leydeni egyetemre. Meglátogatott még több, német és angol egyetemet is. 1688-ban tért haza magisteri és teológiai doktori címmel. 1689-től Gyulafehérváron tanárként kapott alkalmazást és itt a görög, latin, angol és a keleti nyelveket és bölcseletet adta elő. A 32. részben már említett Tsétsi Jánossal együtt javították Misztótfalusi Kiss Miklós tervezett Biblia kiadását.

   „Szerették minden rendbeli s vallású emberek nagy tudományáért és kedves maga alkalmazkodásáért; kitünő emlékező tehetséggel bírt, úgy, hogy a mit egyszer elolvasott, azt sokáig nem felejtette el; szeretett verselni s majd minden tudományt versbe foglalva írt le. Miután 24 évig viselte tanári hivatalát, meghalt 1713. jún. 23. Gyulafehérvárt; a közvélemény szerint megmérgezték.”

   Teológiai művein kívül igen sok alkalmi költeményt írt, így pl. üdvözlő verseket több leydenitanulótársához,megírta még saját sírversét is. Két levele is fennmaradt 1710 és 1711-ből, melyben a tanárok és tanítványok szánandó szorult helyzetét és állapotát írja le.