Fotó: Neszméri Tünde
Ha visszanézünk az elmúlt évre, a járvány elhomályosít sok mást, szépet, kedveset, maradandót. Szerencsére a naptárban megtaláltam egy szerény bejegyzést: Értéktár ülése.
Igen, Felsőszeliben hivatalosan március elejétől működik a Települési Értéktár, tehát már majdnem egy éve. A megalakuláshoz elég hosszú út vezetett. Ahogy Magyarors zágon elindították a hungarikumok gyűjtését, rövidesen a Felvidéken is megindult egy mozgalom, mely az itteni értékeket, szellemi és tárgyi/épített kincseket szándékozta számba venni és leírni, megörökíteni, hogy az utókornak is megmaradjon. A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet vette pártfogásába ezt a folyamatot. 2015-ben már pályázatot hirdetett, melynek célja feltárni a település olyan szokását, mely különösen jellemző rá. Több éve rendszeresen megvalósul és a régi szokások újraélése, fenntartása a célja, ill. az itteni emberek önazonosságának megerősítése.
A felhívás alapján az alapiskolásokat szólították meg, s akkor úgy gondoltam, a Kincskeresők mozgalmába rendszeresen új csapatok jelentkeznek, talán meg kellene ezt is próbálni. Ugyanis a felsőszeli tanulók nem zárkóztak el az új kihívások elől. Elgondolásom valóban táptalajra talált, s az ifjú kutatók örömmel vállalták a feladatot. Mivel nagyszámú csapat állt fel, kétfelé kutattunk. Az alsószeliek a Jurta Napok sikertörténetéből kiindulva ezt javasolták a Felvidéki Értéktárba, a felsőszeliek pedig a közismert Szüreti felvonulás és bál hagyományát kívánták felterjeszteni. Az adatközlők felkeresése, a dokumentumok gyűjtése, videófelvételek keresése, fényképezés, jegyzetelés mind érdekes és egyben szórakoztató is volt. Gazdag anyag gyűlt össze mindkét témában, miután rendszerezték, az adatlapot kiegészítették, s novemberben elküldték az előterjesztést. Később örömmel vettük tudomásul, hogy a pályamunkákat elfogadták és mindkettő felkerült a Felvidéki Értéktárba. A tanulók a következők voltak: Alsószeliből Vankó Izabella, Pleva Levente, Keszeli Réka, Papp Ramóna, Felsőszeliből Bedecs Patrik, Lénárt Dóra, Horváth Zenkő és Kertész Ármin. Tehát nekik köszönhető, hogy e két falu egy-egy jellemző hagyománya már jelen van a Felvidéki Értéktárban. Ezek a gyermekek a további években még több sikeres munkát készítettek a Kincskeresők konferenciáira, tehát a kutatásban nem álltak le. Közben a mozgalom egyre szélesedett, s szükségeltetett az egyes települések értéktári bizottságainak a megszervezése is.
Tehát ilyen előzmények után megérett a helyzet arra, hogy a mi falunkban is megtegyük ezt a lépést. A márciusi alapítás után azonban a tevékenység nagyon elakadt, érdemi munkát kevésbé lehetett kimutatni, mert a járvány közbeszólt. Elsősorban régi fényképeket kellene gyűjteni, hogy digitalizálni lehessen őket. A dokumentumok olvashatósága is véges, ezeket is biztosabban tudnánk mutatni az utódainknak, ha digitalizálva lennének. Ezenkívül a régi épületek, temetőben nyugvó személyiségek sírjai, érdekes szakmák munkafolyamatainak leírása stb. Téma van sok, csak észre kell venni, és tenni kell érte, hogy ne vesszen el.
A falu értékeinek felkutatásában és megőrzésében segíthet bárki, akinek fontos a hagyományok ápolása, az itteni kincsek megmaradása, elődeink örökségének tisztelete.
Menü |