Varga Ferenc Kismácséd nagyjai, tájszavai, műemlékei és emlékművei

   A Kismácsédot bemutató trilógia első kötetében a szokásostól eltérően mutatom be ezt az ezeréves múlttal rendelkező, az etnikai határon fekvő Mátyusföldi kis falucskát.

   A kötet első részében a község olyan személyiségei kerülnek bemutatásra, akiknek életük bizonyos szakaszában meghatározó tényező volt Kismácséd. Hősei ők az adott korszak mindennapjainak, nagyjai ők Kismácsédnak.

   Némelyikük sorsa innen indult, másoké viszont itt ért véget. Némelyek életében csak egy-egy fejezet volt Kismácséd, de ittlétük, munkásságuk eredménye meghatározó volt a község számára. Olyanok is akadnak, akik innen származtak, de sorsuk a határon túl alakult, ott szereztek rangos elismeréseket. Sajnos, olyanok is vannak, akiknek az életútjukat nem sikerült teljes egészében feltárni, és olyanok is, akiket újra fel kellett fedezni. Ők különböző korszakok emberei, akik munkásságukkal, tetteikkel mind-mind kiérdemelték az elismerést. Ezért is tartottam fontosnak, hogy Kismácséd közössége és régiónk is megismerje őket, remélve, hogy Kismácséd nagyjainak a listája még nem lezárt fejezet, a jövőben még tovább bővülhet.

   A kötetből megtudhatjuk, miként kapcsolódik Kismácsédhoz Súr vezér, ki volt Bede Miklós, Simoncsics Pál, Santora Mihály, Szkladányi Károly, Somogyi Ferenc, Biliczky András, Jónás János, Somogyi L. Zoltán, Sárkány János. Ugyanakkor elismerést érdemelnek azok az egyszerű emberek is, akik a különböző kulturális vagy falufejlesztő közösségek munkájában részt vettek, segítették tevékenységüket.

   A kötet következő részében azért választottam tájszavaink bemutatását, mert megőrzésüket fontosnak tartom. Tájszavainkat először a kismácsédi születésű Somogyi Ferenc gyűjtötte össze. Ezt tovább bővítette a szintén kismácsédi születésű Somogyi L. Zoltán, s ehhez fűztem hozzá még én néhányat.

   Jelenleg egy új korszakot élünk, a lakosság idősebb része kihal, az új érkezők megváltoztatják a falu nemzetiségi összetételét. Nyelvünk egy újfajta átalakuláson megy keresztül, ezért a gömöri nyelvjáráshoz közeli tájszavaink kihalóba vesző értéknek számítanak.

   A falun végig sétálva sok szobor, műemlék jellegű építmény köti le az átutazó figyelmét. Egyik legfontosabb kincsünk a templom, melynek történetét vázlatosan szintén leírom. Nekünk ezek látványa, jelenléte természetes. Ennek ellenére szinte biztosra veszem, hogy történetüket nagyon kevesen ismerik. Fontosnak tartottam bemutatni a nagy történelmi pillanatokat, emberi sorsokat meghatározó történelmi eseményeket megörökítő emlékműveket is, hogy ne csak elmenjünk mellettük, de tiszteljük is őket.

   Minden kedves olvasónak kellemes kikapcsolódást kívánok a könyv olvasásakor! Kívánom, hogy mindenki érezze, nem kell szégyellni a kismácsédi származást, mert jó kismácsédinak lenni, és ami a legfontosabb - kismácsédiként is lehet nagy dolgokat véghezvinni. 

Varga Ferenc előszavából

Részlet a könyvből:

Igric: olyan mitugrálsz személy

inné: innen. Nem mégy inné!

ipam, ipad, ipa: apósom, apósod, apósa

irka: füzet

írígy: fösvény. A fösvény szót nem használták

írósvaj: vaj. Vaj a savanyú vizével együtt. Megkülönböztetésül attól, amit kisütve eltettek később

iskátula: skatulya

-izé: valamilyen szavat helyettesítő, kisegítő szócska. Gyakran hozzátoldották az a betűt is. Nemcsak mondatban használták, sok esetben a mondatot is kezdték így. Pl.: Izé a ...mész këszányi? Mikor lesz a izé...mise?

izék: marhák által lerágott kukoricaszár

istálló: A zistállóját! Talán a legnagyobb káromkodás. ,,Az Istenit!“ helyett használták

Isten uccsa!: esküvés, bizonyítás

istrázso: a bakter segítőtársa. A tűzoltók parancsolták, és sorba ment házról-házra, egy éjjel kettő- kettő

izgó: parázs. Ki në pottyanjon a sporhëltbű a izgó!

János, szëmëd igën ámos, feleségëd fingos, idd meg szëgény János!: a Jani nevű gyerekeket csúfolták így

-járkáll, mind a zsidóba a fájdalom: vagyis járkál, mint a zsidóban a fájdalom. Sokat járkál

jegy: a libákat megjegyezték, hogy megismerjék. Behasították a talpukat, levágták a körmüket. Az én libám jegye: balog lábán beeső tápa, középső körme, jobb sarka. Aki nem tudta libái jegyét, így csúfolták: Ki libájo? Mi a jegye? Jobb lábo hasított, bal lábo taszított, farka alatt luk van, Fëri ott van.

Jëró: Jeromos

jószág: gabonafélék. Eső köllenne a jószágro!

Jusztin: a Jusztina beceneve. A Jusztin nénémné vótam.

kacser: hímnemű kácsa

kalász: a kukoricának /törökbúzának/ is kalásza volt, nem csöve

kajmó: kampó

kalongya: boglya

kanyó: a mácsédiak csúfneve. A kismácsédi a Kiskanyó, a nagymácsédi a Nagy

Támogatók:

- Nemzetpolitikai Államtitkárság

- Betlhen Gábor Alap Zrt.

- Nemzeti Emlékezet Bizottsága

- Štukonz Kft. - Nagymácséd

- Rovami Kft. - Diószeg

- Szemet László mérnök - Pozsony