Rovásírás Iskola, 9. rész

   A 9. részben megismerkedünk a rovásírás egyik érdekességével, az összerovással, betűkötéssel. Ez a szöveg rövidítését jelenti, de fontos az olvashatóság megőrzése. Idegen szóval ligaturának nevezik.

   Hogyan alakult ez ki? Bizonyára, amikor kőbe vésték a feliratokat, a kövön talán kevés volt a hely, vagy elfáradt a rovó keze és eszébe jutott, hogy egymáshoz rója a betűket, ezt főként az egyenes szárú betűknél lehetett jól megoldani.

   Vagy éppen környezetvédő volt az elődünk és nem akart több ágat levágni, úgy gondolta, megoldja kevesebb fapusztítással.

   De lehet az is, hogy valamelyik katonai táborban a szkíták vagy hunok üzenni akartak egymásnak valami titkosat, hogy az ellenség, ha el is fogja a futárt, ne tudja elolvasni. Ugyanis az összerovásokkal jól lehet tikosítani, más népek pedig szinte egyáltalán nem használtak összerovást, csak a magyarok elődei.

   Akárhogy is történt, az összerovások készítése a rovásíró gyermekek, felnőttek számára izgalmas elfoglaltsággá vált. Kedvüket még az sem szegi, ha másnap már nem tudják elolvasni, mit is róttak össze (vissza).

   Nézzünk néhány példát: 1. ábra

   Olvassák el és kössék össze a párjával: 2. ábra

   Másolják le a füzetükbe az összerovásokat és próbálják leírni a saját nevüket, majd más szavakat is összerovással!

   Végül egy megfejtési feladat, kinek van itt a neve összeróva a 3. ábrán?

   Az összerovást számítógéppel Tisza András készítette.