Nagyszombat és környéke Múltjáról és jelenéről 9. rész

   A nagyszombati csaták  9.

   Nagyszombat városához két csata fűződik, melyben magyar csapategységek harcoltak. Az első az 1704. december 26-i csata, melyben II. Rákóczi Ferenc  személyesen vezette a kuruc sereget Heister ellenében. A második csatára (ütközetre) 144 évvel később 1848. december 16-án került sor, ahol honvédek védték a várost az országba betörő császáriak ellenében. Március idusához közeledve először ennek a második csatának az eseményeivel ismertetjük meg kedves Olvasóinkat.

   Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Téli hadjárata során a Windisch-Grätz tábornagy vezette császári csapatok több hadszíntéren összehangolt támadást indítottak a magyar szabadságharc  erői ellen. A támadás 1848 decemberében indult és célja a március 15-én kitört forradalom után a Magyarországnak adott részleges önállóság megszüntetése volt. A szembenálló erők a hadjárat során számos ütközetet, csatát, várostromot vívtak.

   Az 1848. decemberi nagyszombati ütközet és előzményei

   1848. december 13-án az osztrákok a törvényes rend helyreállításának érdekében Bécsből elindulva átlépték a magyar határt. A Simunich altábornagy által vezetett hadtest folytatta előrenyomulását a Kis-Kárpátokban, hogy támadást intézzen a Nádasi-szorost (Trstín) védő honvédalakulatok ellen. Hadosztálya, mely Lobkowitz és Sossay tábornokok vezénylete alatt két dandárból állt, a további megerősítéssel együtt 6 zászlóaljat, 4 lovas századot és 18 löveget számlált. December 14-én reggel 7 órakor érkeztek a Nádasi-szoroshoz, melyet Ordódy Kálmán honvéd őrnagy dandárja tartott megszállva. A magyar dandár ereje 3845 emberből, 380 huszárból, 131 ágyúslóból és 10 ágyúból állott. Az előző napokban Ordódy Pozsonyban Görgei Artúr honvéd altábornagytól a szoros védelmére viszonylag szabad rendelkezési jogot kapott csapatai felett,  kényszerített visszavonulása esetén dandárjával a lipótvári erődbe kellett a dandárt eljuttatnia. Görgei tisztában volt azzal, hogy a magyarok hadállása Pozsony körül csak addig tartható, míg a honvéd sereg a Nádasi-szoros birtokában van.

   Az őrnagy látva a császári túlerőt, visszavonult a Nádasi-szorosból. Simunich az napra megelégedett a Nádasi-szoros bevételével és a szoros bejáratát megszálló csapatainak a következő napra pihenőt engedélyezett. Görgei 14-én este értesült Ordódy visszavonulásáról, s azonnal intézkedett, hogy Guyon Richárd honvéd ezredes és Pusztelnik Henrik vezérkari alezredes 330 emberrel Ordódy segítségére siessen. Ezt a pozsony–nagyszombati vasúton utazó  honvédcsapatot a császáriak erős tűz alá vették. Guyon Nagyszombatnál erélyes ellenállást szándékozott kifejteni, ezért Ordódy dandárának egy részét visszarendelte Nagyszombatba és december 16-án reggel a városnál védő állást foglalt el.

   Simunich előrenyomulását Nádas felől Nagyszombat irányába december 16-án folytatta a lovassággal és egy röppentyűs üteggel, mint elővéddel az élen. Sűrű ködben délután 3 és 4 óra között ért a város elé, és miután értesült, hogy a várost a magyarok megszállták, Sossay dandárát támadásra rendelte, melyet a Lobkowitz dandára tartalékként követett. Fél ötre járt az idő, amikor túlerejével bekerítette a várost. A császári oldalon 15 000 katona fogta gyűrűbe a városban tartózkodó 1700 honvédet. A csapatok már esthomályban keveredtek véres utcai harcba. Guyon és Pusztelnik honvédeivel hősies ellenállást fejtettek ki.

Guyon Richárd honvéd ezredes, a későbbi branyiszkói győztes ütközet hőse

   Este fél hét óra tájban a magyarok minden oldalról körülvétetvén, kénytelenek voltak az ellenállással felhagyni. Guyon honvéd ezredes azonban csapatai élére állva az éj leple alatt sikeresen kitört az ostromgyűrűből, hadának egyik része Szered, másik része Pozsony irányában Cifer felé keresett magának az éj sötét leple alatt menedéket.  Az utóvédként bevetett 48. számú Ernő főherceg gyalogezred 3. zászlóalja, mely a kitörési hadműveleteket fedezte, zászlóőrző századát elveszítette, két százada fogságba esett. Simunich győzelemittas csapatai az éjjelt az elfoglalt város utcáin és terein töltötték, Pozsony és Szered felé előőrsöket tolván előre.

   A nagyszombati ütközetben a magyar csapattestek  jelentős veszteséget szenvedtek; a halottak és sebesültek száma 98, a foglyul esetteké 8 tiszt és 790 főnyi legénységet tett ki; ezenkívül 5 lőszerkocsi, 43 ló, 5 löveg és 1 zászló jutott a győzők kezébe, akiknek állítólag mindössze csak mintegy 40 főnyi veszteségük volt.

   A nagyszombati csatában a lényeges túlerővel szemben a honvédsereg kivételes példáját nyújtotta az önfeláldozásnak. Az ország közvéleményére a csata mély benyomást tett, Petőfi Sándor A nagyszombati csata  c. versében Debrecenből dicsőítette a honvédek elszánt tetteit.

„S harcoltak erősen,
Vad lelkesedéssel,
Az elkeserűlt szív
Órjás erejével. „
 

   A város lakossága nem feledkezett meg a csatában elszántan harcoló és az ütközetben elvérzett honvédekről. 1870. január 9-én bizottság alakult a csatában elesett honvédek emlékszobrának felállítására. Az emlékbizottság elnöke Reischl Károly volt. A költségek fedezésére sorsjegyeket bocsájtottak ki, a városi színházban a műkedvelők által bemutatott magyar és egy német nyelvű színdarabok bevételét is a szobor felállítására ajánlották fel. 

A nagyszombati csata emlékművét eredetileg a járásbíróság épülete mellett helyezték el

   E képek közül csak egy képet, a bal felsőt kellene közölni! A forráskép megtalálható: http://emlekhelyek.csemadok.sk/emlekhelyek/1848-as-honved-emlekmu/

   A szobor leleplezésére 1871. október 15-én került sor, melyet a város központjában,  a Fő utca alsó végén, a járásbíróság épülete mellett helyeztek el. Az obeliszk emlékművet Takáts Károly helybéli szobrász készítette el , melyen ez a szöveg áll:  “Nem e kő, tetteitek hirdessék dicsőségteket!” 

Csehszlovákia 1918-as megalakulása után az emlékművet a helyi temetőbe helyezték át, mely ma is itt található..

Az 1848-as honvéd emlékmű a nagyszombati temetőben

A 2019-es megemlékezés résztvevői

   Zilizi Tihamér kezdeményezésére a Nagyszombati Diákklub szervezésében 2006 óta ezen a helyen is évente rendszeresen megemlékeznek 1848-ról. Napjainkban március 15-e körül, a Szent Ilona templomban tartandó keddi magyar szentmise előtti időpontban itt koszorúznak a Nagyszombat múltja iránt elkötelezett helyi és környékbeli magyarok.

   A szöveg és képanyag forrásai:

• Arcanum, Adatbázis kft.: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok,
• Lelovics Tihamér írása: Az 1848/49-es szabadságharc csatája, Új Szó Online, 2008. december  16.
• https://ujszo.com/panorama/az-184849-es-szabadsagharc-nagyszombati-csataja,
• Zilizi Kristófnak a koszorúzási megemlékezésekről írt tudósításai a www.felvidek.ma  hírportálon,
• Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet adattára – Dunaszerdahely  http://emlekhelyek.csemadok.sk/emlekhelyek/1848-as-honved-emlekmu/)