A tüdőgyulladásról

   A jelenlegi téli évszakban tájainkon gyakoribb a tüdőgyulladás előfordulása. A társadalom szocializálódásával tájainkon általában ma már egy jól kezelhető megbetegedésről beszélünk, de célirányosan figyelmeztetünk, hogy a különböző új vírustörzsek okozta tüdőgyulladások mindig nagyon komoly kezelési és járványtani gondokat okozhatnak.

   Tájainkon a betegségtől való tudatos félelmet befolyásolja a múltbóli ismeret, hogy a megbetegedés emberéleteket követelt, a jelenben a globalizáció által az emberek mozgástere a világban kibővült és felgyorsult, akár olyan országokban is megfordulunk, ahol még az egészségügyi körülmények továbbra is fejletlenek, ill. járvány-epidemiológiailag szokatlan, ismeretlen vírus- és bakteriális fertőzésekkel találkozhatunk. 

   Ezért a betegség felismerésében is fontos, hogy okozója vírus vagy baktérium, de gondolni kell a gombás fertőzésekre, paraziták okozta fertőzésre, de gondolni kell az atípusos tüdőgyulladásra is, de ez már az orvos és a mikrobiológiai laboratóriumi pontosítás küldetése.

   A bakteriális fertőzést leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae okozza. 

   A vírusos tüdőgyulladás főként a gyermekek és az idősek megbetegedése, melyet  különböző vírustörzs-csoportok okoznak. A gyermekek és idős  halmozott betegségekkel kezelt egyének, legyengült immunrendszerrel rendelkező egyének többszörösen veszélyeztetettek a vírusos  tüdőgyulladással. A tartósan legyengült immunrendszernél a tüdő bakteriális felülfertőződése szinte biztosan kialakul.  

   A tüdőgyulladások felét vírusos gyulladás okozza. 

   Gyakran a betegnél influenzaszerű tünetekkel jelentkezik, a betegség kezdeti fázisára egy inkább megfázásra emlékeztető tünetsor jellemző, mint az általános izomfájdalom, „a beteget húzza az ágy”, levert, fáradékony, lázas, hidegrázása van, fokozott az izzadás, túlnyomórészt száraz köhögés is jelentkezhet, majd a tüdőgyulladás előrehaladtával ezekhez a tünetekhez társulhat a légszomj, ill. a száraz köhögés után megjelenhet a hurutos légúti köpet.

   A gyermekeknél e tünetekhez párosulhat a hasfájás is. 

   A könnyebb lefolyású megbetegedést lázcsillapítóval, bőséges folyadék- és vitaminpótlással, testi - lelki nyugalommal /ágyban fekvés!/ kezeljük. A megbetegedés esetén számolni kell a többi családtag megfertőződésével is. 

   Súlyos estekben kórházi ellátás javasolt. Vegyük komolyan a megbetegedést, mert a kezdetben vírusos eredetű megbetegedéshez gyakran mint szövődmény, másodlagosan bakteriális tüdőgyulladásos felülfertőzés párosulhat! Ekkor már akár nagyobb terjedelmű  bakteriális fertőzés is kialakulhat a tüdőben, melyhez mellhártyagyulladás is párosulhat, melynek következtében víz gyűlik fel a mellhártya üregében és fokozódnak a légzési nehézségek. A beteget mindig kórházban kezeljük! 

   A bakteriális tüdőgyulladás jellemezője, hogy a tünetek hirtelen jelentkeznek, „hirtelen rám dobták a megbetegedést”, jellemző a magas láz, hidegrázás, a légutakból a beteg sárgás- zöldes köpetet ürít, ellentétben a nyálkás világos- fehér színű köpettel a vírusos tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél. 

   A betegség terjedését  meghatározza, hogy a gyulladás az egész tüdőlebenyt vagy csak annak egy részét érinti a megbetegedés, vagy szövődményként mellhártyagyulladás, esetleg tüdőtályog alakul ki. A szakorvos feladata, hogy ezeket a szövődményeket mindig pontos orvosi- képdiagnosztikai eszközökkel diagnosztizálja és ugyanúgy a szakorvos feladata a megfontolt célirányos antibiotikumos kezelés a tüdőgyulladást okozó kóros ágensek mikrobiológiai feltárása alapján.

   Minden betegség, így a vírusos bakteriális tüdőgyulladás ellenszere a megelőzés.

   Őszi- téli időszakban a megbetegedés kockázata nagyobb, főleg a közösségben, zsúfolt, rosszul szellőztetett helységekben tartózkodóknál.

   Megelőzésként állandóan érvényes a gyakori szellőztetés, forró vizes kézmosás fertőtlenítő szappanos oldattal, használjunk papírzsebkendőt, kerüljük a tömegrendezvényeket, használjunk száj-és orrvédő maszkot.

   A streptococcus pneumoniae okozta tüdőgyulladás megelőzésénél kötelező a védőoltás.

MUDr. Czellárik Mária