A színjátszás fantasztikus dolog

   Az idén április 6-án rendezték meg a mátyusföldi Nagyfödémesen az Esztrádcsoportok Területi Seregszemléjét.

   Sokadszor vettem részt az idén már huszadik évfolyamába lépett fesztiválon, ahol zsűritagként, de az Egressy Béni Országos Színjátszófesztivál válogató bizottságának tagjaként is olyan fiatalokkal találkoztam, akik szeretnek színjátszással foglalkozni, s a lelkes amatőrök között én is mindig megfiatalodom.

   A Csemadok Galántai Járási Szervezete és a helyi kultúrház szervezésében ezt a rangos rendezvényt az idén átnevezték, s ezentúl Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztivál néven kerül majd megrendezésre.

   Szentgyörgyi Miklós a Pécsi Iparos Színkör alapítója és rendezője a nagyfödémesiekkel folytatott termékeny együttműködésének köszönhetően a kezdetektől szakmai segítője és részese volt ennek a seregszemlének. 2017 év végén váratlanul bekövetkezett halála után úgy döntöttek a szervezők, hogy az amatőr színjátszó mozgalomban végzett munkáját úgy hálálják meg, hogy róla nevezik el ezt a fesztivált.

   Az esztrádcsoportok idei seregszemléjére négy hazai csoport és a Pécsi Iparos Színkör jelentkezett, ám az amatőrök munkájának egy ismert hátráltatója, a munkahelyi elfoglaltság nem tette lehetővé a vágkirályfaiak részvételét.

   Így a versenyszerű seregszemlén három hazai: a felsőszeli Bulibicska, a vezekényi Görbetükör és a tallósi Csemadok esztrádcsoportja mutatkozott be, valamint a magyarországi vendégegyüttes Pécsről, akik a fesztivál átnevezésének alkalmából mutattak be egy jelenetet, még Szentgyörgyi Miklós rendezésében.

   Elsőként a felsőszeli Bulibicska csoport mutatta be Piátria című esztrádműsorát. A családi alapon verbuvált csoportban a gyermekek szüleikkel együtt léptek színpadra, s bizony több szereplő is megvillantotta tehetségét, kiváló előadói diszpozícióját bizonyítva.

   A seregszemlén már hagyományosan kiemelkedő teljesítményt nyújtó vezekényi Görbe Tükör színjátszócsoport, Végső diagnózis: delirium falsus című komédiát adta elő.

   Az egész úgy kezdődött, hogy a csoport vezetője egy levelet talált levélládájában, ami a Görbe Tükör színjátszóinak volt címezve. Mint később kiderült, a csoport egyik tagja, Božing Tibor írt darabot a csapat számára. S így kezdődött el a munka.

   Az amatőr színjátszók nem színészek, hanem autószerelők, postások, orvosok, bolti eladók, diákok, esetenként polgármester stb.… és a szabadidejüket áldozzák az előadásra. Ők nem tanulták a szakmát, hanem ellesték. Nincs kosztüm- és díszlettervezőjük, hanem ők varrják a saját ruháikat és építik a díszletüket. Sokszor nincs tapasztalt rendezőjük sem, hanem maguk közül választanak ki valakit, hogy nézze meg kívülről, jó-e az, ami a színpadon történik. Az amatőr színjátszónak igenis büszkének kell lennie arra, hogy ő amatőr. Igazi szuperhősökről van szó, akik a színház segítségével élnek kettős életet. A civil életükben elmennek iskolába vagy dolgozni, este pedig felveszik a kosztümöt, átlényegülnek valaki mássá, és olyan életet élnek, ami a szürke hétköznapokat a legkülönbözőbb színekkel tölti meg, tele csodás történetekkel, kalandokkal, más és más emberek személyiségébe bújva. És mindezt csak azért, mert ebben lelik örömüket, és mert ezzel másoknak is örömet szerezhetnek.

   A közös munka eredménye, a seregszemlén elért első helyezés, s egyben az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra való meghívás Szepsibe, a területi seregszemle vándorserlege, s a csoport két szereplője egyéni díjban is részesült: Forró Anett a legjobb női alakításért, Lukács Karola pedig a kiváló epizódszereplőnek járó díját kapta meg. Természetesen a siker magalapozóját, az ötletes darab szerzőjét is megjutalmazta a zsűri.

   Ha nem is rendelkeznek még színjátszói rutinnal és tapasztalatokkal, de a tallósi fiatalokat is dicséretben kell részesíteni, lelkesedésükért, kiváló színpadi táncaikért. A főként alap- és középiskolásokból álló tallósi Csemadok esztrádcsoportjának vezetőjének, Filó Piroskának a következetes munkáját kell értékelni, aki évről évre elhozza együttesét Nagyfödémesre, s a területi seregszemlén való részvételükkel sokat tapasztalnak, tanulnak, szórakoztatnak, a felszabadult öröm megtapasztalásába invitálják a nézőket, cserébe pedig nem kérnek semmi mást, csak tapsot. Ennyi a fizetségük. A taps.

   Az esztrádcsoportok területi seregszemléjének vendégei a Pécsi Iparos Színjátszókör tagjai voltak. Akik Nevetni a halálon, s meghalni a nevetéstől című tréfájukat adták elő a fesztivál keresztelő Szentgyörgyi Miklósra emlékezve. Az idei nagyfödémesi seregszemlén is jó volt ott lenni.

   Minden tiszteletem a tiétek, amatőr színjátszók. Legyetek büszkék tevékenységetekre, mert kivételes emberek vagytok!

 Havasi Péter

Egy nemes küldetés margójára

   Amikor az ember abba a furcsa helyzetbe kerül, hogy Itthonról elindul Haza, aztán onnan visszaérkezik, szintén Haza, igaz, most már szerencsére, határok nélkül!

   Tettük mindezt azért, mert a Pécsi Iparos Színkör megmaradt, kis létszámú (Cseke Márta, Dr. Sebők Ildikó, Timkó Tamás) tagjaival, akik mind civil foglalkozásúak, Felvidéken jártunk. A valamikori alapító és vezető Vitéz Szentgyörgyi Szabó Miklósról (aki a civil életében mester fogtechnikus tanár volt és a művészethez, kultúrához az illendő viselkedéshez az alapokat győri bencés gimnazistaként szívta magába) színjátszó fesztivált neveztek el, ami szívszorító, lévén, hogy a névadó 2017. 12. 10-én megtért a Teremtőhöz.

   Úgy gondolom, azzal, ahogyan az otthoniak a magyarságot, a nyelvhasználatot, a népi kultúrát tovább viszik, sokszor példát mutatnak az itthoniaknak is. Ízesebben, valljuk meg, sokszor magyarabbul beszélnek, mint mi itthon! SAJNOS !

   Első esténken Mézes Rudolf, akit több évtizedes barátság kötött össze Mikivel, elvitt minket Alistálba, egy 1848-as megemlékezésre.  Úgy fogadtak bennünket, mint régen látott barátot, pedig akkor még "csak" a magyar nyelv volt az, ami összetartott bennünket! Megdöbbentő és egyben reménykeltő volt, hogy a 20 év körüli fiatalokból álló alistáli csoport milyen műsort adott?! Sokszor megindító, könnyeket fakasztó érzelmeket váltott ki belőlünk az előadásuk! Az előadás utáni fogadásról már úgy jöttünk el, hogy a polgármester úr visszavár bennünket.

   Második napunkon a közel 20 esztendeje a mátyusföldi esztrádcsoportok területi seregszemléjének helyet adó Nagyfödémesen jártunk. A mostantól Szentgyörgyi Miklós nevét viselő színjátszó fesztiválon már nem csak fiatalokból állt a fellépők serege, mert a csoportokban olykor több generáció is (nagymamák, szülők, babák) a világot jelentő deszkákat koptatta. Vidám, saját maguk által írt darabok, melyek a mai mindennapok történéseiből, vagy már létező történetek átformálásából születtek szép magyar anyanyelvünkön előadva, magyar slágerekkel megtűzdelve! Mint oly sok éve, most is jó volt látni, ahogy küzdelmek árán, de szívvel lélekkel teszik a dolgukat, hogy az itthon és az otthon között eltűnjenek a különbségek! 

   Mikit, jóban-rosszban társaként, az utolsó nyolc évben mindig várakozással kísértem el ide, kíváncsian várva, hogy milyen vidámságokban lesz ismét részünk. Útközben felelevenítve az előző évek tréfáit, előadásait. Mint zsűritag, dicsérte, néha korholta is a szereplőket, de ezt csak a szeretetből tette.

   Köszönjük felvidéki barátainknak, hogy meghívtak bennünket, és velük tölthettünk néhány vidám, olykor szívszorító pillanatnak tűnő napot. Feltöltődtünk!

   Ki szenvedni tudott, mert hűséggel vállalt valamit, küzdő példájával immár mindeneket tanít: nem veszhet el a veszni induló világ, mindig van Messzenéző, aki messzire lát."    /Pákolitz István/ Pécs,2019. 04. 08.     

Kis Éva, Pécs